Álmodj! Én ébren álmodom.
Várom, hogy Hold nyugszik oldaladon.

Káoszból rend.
Zajból csend.

Tücsök ciripel,
Csillag is hullik.
Lágy szellő lengedez,
Torony alatt pára fürdet.
Illatfelhő nyugtatja elmém,
Érintéssel édes hajnalt idéz elém.
Csókot lopni fák árnyékában,
Elszenderedni a nyári forróságban.
Lopva csókot adni.

Debrecen, 2015. 08. 11. 

Hátam nem görnyed terhed alatt,
Szemem könnyen ébred édes álomból.
Eldobtad mi tied volt,
S így másé lett...
Mire újra teli lett a hold.

Debrecen, 2015. 07. 29.

Semmiből támadt nyári zivatar,
Mennydörgésével álmodból felzavar.

Lüktet.
Forróságtól lüktet az ér.
Dobban.
Dobban a szív, mert újra él.
Heves, hevesebben, szédülsz.
Engedsz s én engedem.
Ne félj!

Debrecen, 2015. 07. 22.

Sima.
Lágy.
Hideg bőre.

Vágy ébreszt, vágy ringat.
Pörget. Forgat. Kábulat.

Bőröm langyos víz simogatja,
Felettem a felhők tova, futnak.
A nap cirógatja arcom,
A hajón, a hajóval ringom.
Látod a színeket?
Már látom.

Debrecen, 2015. 07. 05.

Áruló csókoddal még utoljára ámítasz,

Majd két pillantással később szívembe tőrt mártasz.