Évnek derekán derékba tört életem
Lassan gyógyítja három holdtölte.

Fáknak kurtuló árnya
Hold fényében utamra vetül,
Lelkem dübörgése, mint vàros zaja,
Messze elcsendesül.
Őszi erdő szines lombja csak,
Mi az idő múlását mutatja.
Kicsiny ösvényen egyedül járok
S önmagammal végre szemben àllok.
Mosolygok, hisz jó az irány,
Elengedett a mindent elnyelő mocsàr.
Víz csobogására eszmélek,
Követem a hangot a sűrű közepébe.
A nehéz köd hirtelen felszáll,
Így láthatom hibád.